Mi az a CLUF? A szerződés, amelyet aláír anélkül, hogy valaha is elolvasná
Tegyünk fel egy egyszerű kérdést: amikor egy videojátékot „megvásárol”, pontosan mit is fizet ki? A válasz a legtöbb játékost meglepi. Nem egy játékot vásárol. Egy használati jogot vásárol, egy licencet, amelyet egy Végfelhasználói Licencszerződés (CLUF) nevű szerződés szabályoz, angolul EULA (End User License Agreement).
Ez pedig nem újdonság, és nem is kizárólag a digitális világ sajátossága. Ez a szerződés már a fizikai kiadások korában is létezett. Ott volt a dobozban.
Jogilag nem mindig „írja alá”. A CLUF elfogadható egy kattintással, vagy egyértelmű magatartással is. Az igazi kérdés tehát az, hogy melyik verziót hozták a tudomására, mikor tették ezt, meg tudta-e őrizni, és milyen cselekmény bizonyítja az elfogadását.
„Aláírni” egy szerződést, amelyet nem lehet elolvasni aláírás előtt
A régi játék- és szoftverdobozokon, néha a kazettákon is, volt egy pecsét vagy egy fóliaréteg, amelyet fel kellett tépni a kinyitáshoz. Ennek a pecsétnek a feltépése jogilag a licenc elfogadásának minősült, ezt a gyakorlatot nevezik „shrink-wrap contract”-nak. A paradoxon szédítő: a licenc a dobozon belül volt, tehát az elolvasásához előbb ki kellett nyitni azt… a kinyitás pedig elfogadásnak számított. Más szóval, aláírt, mielőtt elolvashatta volna.
Ma ugyanez a logika érvényesül, két formában:
- vagy megjelenik egy olvashatatlan szövegtömb egy „Elfogadom” gombbal, amelyet senki sem olvas el;
- vagy a játék puszta elindításával fogadja el, anélkül, hogy bármit is megmutatnának Önnek.
És ha elutasítja? Olyan játékot vásárolt, amellyel nincs joga játszani. Ha a lényeges feltételeket csak a fizetés után mutatják be Önnek, és azok elutasítása használhatatlanná teszi a játékot, akkor meg kell vizsgálni azok érvényesíthetőségét és az Ön jogorvoslati lehetőségeit: a helyzettől függően a szerződéskötést megelőző tájékoztatás, a Code civil 1119. cikke (az általános szerződési feltételek csak akkor hatályosak, ha azokat megismerték és elfogadták), az elállási jog, a digitális tartalom megfelelősége vagy a tisztességtelen kikötésekre vonatkozó szabályok jelenthetnek eszközt. A visszatérítés nem automatikus: a szerződéstől és az alkalmazandó jogalaptól függ, és pontosan ez a homály, amelyet az áruházak soha nem vállalnak nyíltan, okozza a problémát.
Ugyanaz a szerződés minden játékra
Egy kiadó nem ír külön szerződést minden játékhoz. Egyetlen keret-CLUF-ot ír, és azt alkalmazza teljes kínálatára. A CLUF általában egy szabványosított szerződés, amelyet arra terveztek, hogy nagyszámú felhasználóra vonatkozzon. Ez a szabványosítás megkönnyíti a terjesztést, de kockázatot is teremt: a játékos egyetlen kikötést sem tárgyal meg, és bizonyos lényeges korlátozások elveszhetnek egy hosszú szövegben, vagy túl későn kerülnek bemutatásra. A jog tehát továbbra is ellenőrzi a szerződés tartalmát, még az „Elfogadom” gombra kattintás után is.
Néhány példa, amely ténylegesen megtalálható nagy kiadók CLUF-jaiban:
- Továbbértékesítési tilalom. A szerződés gyakran kimondja, hogy a játék egyszeri felhasználásra szól, és nem értékesíthető tovább. Itt két nagyon eltérő helyzetet kell megkülönböztetni: a fizikai példányok esetében ez a tilalom nem érvényesíthető, a terjesztési jog kimerülése lehetővé teszi a példány továbbértékesítését, bármit is mond a szerződés. A dematerializált tartalmak esetében viszont az átruházhatatlanságot ma már elfogadja a francia joggyakorlat (UFC-Que Choisir kontra Valve ügy, amely 2024-ben zárult le): ennek megváltoztatása politikai és jogalkotási küzdelem, nem pedig már megszerzett jog.
- Lehetséges leállítás „egy nap”. A szerződés kimondja, hogy a kiadó megvonhatja Öntől a hozzáférést a játékhoz, anélkül hogy bármikor is dátumot adna. Egy rendes szerződés határidőket rögzít; itt csupán annyit közölnek: „egy nap, talán”.
- Kötelező internetkapcsolat, még egyjátékos módban is, gyakran adatgyűjtési okokból éppúgy, mint védelmi célból.
Egy szerződés, amely az Ön „aláírása” után is megváltozik
Ez kétségkívül a legrendellenesebb pont. A legtöbb CLUF előírja, hogy a kiadó egyoldalúan módosíthatja azt, amikor csak akarja, néha előzetes értesítés nélkül. Képzelje el, hogy aláírja lakása bérleti szerződését, majd kap egy üzenetet: „úgy döntöttünk, hogy a lakásának többé nincs teteje, ennyi”. Pontosan ezt teszik lehetővé ezek a kikötések.
Márpedig egy szerződés nem áll a törvények felett. Feltételez két felet, egy megállapodást és egy egyensúlyt. Európában több jogszabály is pontosan ezt a viszonyt hivatott újra egyensúlyba hozni:
- a 14 napos elállási jog minden online vásárlás esetén, amelyről az áruházak szinte mindig azonnal lemondatják Önt (ilyen lemondást a jog azonnal szolgáltatott digitális tartalom esetén csak az Ön kifejezett hozzájárulásával fogad el);
- a CLUF átírása elsősorban a szerződési jog és a tisztességtelen kikötésekre vonatkozó szabályok hatálya alá tartozik; a 2019/770/EU irányelv, amelyet többek között a Code de la consommation L.224-25-26. cikke ültet át, elsősorban a digitális tartalom vagy szolgáltatás funkcionális módosításait szabályozza;
- a tisztességtelen kikötésekre vonatkozó jog (93/13/EGK irányelv), amely „nem létezőnek” tekint minden olyan kikötést, amely az Ön hátrányára jelentős egyenlőtlenséget teremt;
- a RGPD, amely érvényes jogalapot és világos tájékoztatást ír elő a játékadatai gyűjtéséhez, és amennyiben a kiadó a hozzájárulásra támaszkodik, szabad és tájékozott hozzájárulást követel meg.
Az öt ellenőrizendő pillanat
- T0 - a vásárlás előtt: terméklap, függőségek és korlátozások;
- T1 - fizetés: eladó, gomb, beépített feltételek és visszaigazolás;
- T2 - első indítás: a CLUF kezdeti verziója;
- T3 - új verzió: értesítés, különbségek és az elfogadás ténye;
- T4/T5 - módosítás vagy elutasítás: hatás a játékra, a fiókra és a jogorvoslati lehetőségekre.
Amit tudnia kellene, mielőtt fizet
Az igazi tét nem a „fizikai kontra dematerializált” kérdés. Hanem az átláthatóság és a választás. Fizetés előtt egyértelműen tudnia kellene:
- annak jellegét, amit megvásárol (egy játékot? egy licencet? egy szolgáltatást? DLC-ket?);
- a hozzáférés időtartamát, hogy korlátlan vagy korlátozott, és azokat a feltételeket, amelyek mellett megszűnhet;
- az Ön jogait: átruházás, kölcsönadás, továbbértékesítés, mentés, visszatérítés kérése;
- hogy mi történik az Ön adataival;
- a szerződés módosítási szabályait.
Konkrétan, nem kérünk külön szerződést minden egyes játékhoz (500 olvashatatlan szerződés nem ér többet, mint egyetlen egy): egy stabil és archivált keretszerződést kérünk, amelyet egy minden játékra jellemző, szabványosított adatlap egészít ki, amelyet a fizetés előtt megjelenítenek (szerverfüggőségek, meghirdetett időtartam, kötelező fiók, átruházás, offline mód, életciklus vége, jogorvoslatok), az elfogadott verzió pontos azonosítását, valamint a módosítások nyilvános előzményeit, amely lehetővé teszi a verziók összehasonlítását.
Mindebben semmi ésszerűtlen nincs: ezt garantálja már ma is, más termékek és szolgáltatások esetében, a fogyasztóvédelmi jog. Egy telefonos előfizetés, egy internetes box, egy elektronikai eszköz, mindegyik egyértelmű elállási, felmondási és életciklus végi eljárásokkal érkezik. Miért lenne ez alól kivétel a videojáték, amely a világ legerősebb kulturális iparágává vált?
Egy játék nem egy darab műanyag. Egy alkotás, amelyben Ön részt vesz, az élete óráival, emlékeivel. A szerződés, amely szabályozza az ehhez az alkotáshoz való hozzáférését, megérdemli, hogy elolvassák, megértsék, és amikor egyenlőtlen, vitassák.
Egy konkrét esethez olvassa el az Ubisoft CLUF-jának elemzését a The Crew ügy fényében.
Hivatalos hivatkozások
Értékeld ezt a cikket
4.7/5 · 7 szavazat
Hozzászólások (2)
Enfin quelqu''un qui explique clairement le coup du sceau qu''on déchire = acceptation. Je ne l''avais jamais vu sous cet angle. Excellent article.
Le parallèle avec le bail sans toit est parfait. À faire lire à tous les joueurs qui pensent "posséder" leurs jeux.